A július 13–14-i rendkívüli parlamenti ülésen az alkotmányos átalakítás új szakaszba lépett. Hétfőn az Országgyűlés elfogadta Magyarország Alaptörvényének tizenhetedik módosítását, kedden pedig már az egyik új intézmény, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal működésének törvényi kereteiről vitázott.

A két nap ezért nem egyszerűen egymást követő ülésnap volt. Az első napon a parlament megváltoztatta az államszervezet több alapvető szabályát, a másodikon pedig megkezdte annak eldöntését, hogy az új alkotmányos felhatalmazások milyen intézményi garanciák között érvényesüljenek.

Az Országgyűlés elfogadta a tizenhetedik Alaptörvény-módosítást

A Ház július 13-án 139 igen és 6 nem szavazattal, tartózkodás nélkül fogadta el az Alaptörvény tizenhetedik módosítását. Az összegző módosító javaslat 145 igen szavazatot kapott, a Mi Hazánk fenntartott módosító indítványait pedig a parlament nem támogatta.

Az elfogadott csomag több, egymástól eltérő közjogi területet rendez át. Bővíti az Alkotmánybíróság költségvetési és adótárgyú jogszabályok feletti kontrollját, módosítja az alkotmánybírói mandátumot és korhatárt, erősíti a bírói önigazgatás szerepét a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal vezetőinek kiválasztásában, szűkíti a sarkalatos törvények körét, és alkotmányos alapot ad a vagyonvisszaszerzési hivatalnak.

Ugyanebben a módosításban szerepel az országgyűlési képviselői mandátum megszerzésének időbeli korlátozása, valamint a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatásának külön átmeneti rendelkezéssel történő megszüntetése. Ezek nem általános intézményi korrekciók csupán, hanem közvetlen személyi és politikai joghatással járó szabályok.

A csomag nem értékelhető egyetlen címkével

A módosítás támogatói a változtatásokat a jogállami helyreállítás első lépéseként mutatták be. Az Alkotmánybíróság hatáskörének bővítése, a bírói önigazgatás megerősítése és a közpénzek alkotmányos védelmének szigorítása valóban alkalmas lehet korábbi intézményi torzulások korrigálására.

Ettől azonban elkülönítve kell vizsgálni az egyedi átmeneti rendelkezéseket. Egy határozott időre megválasztott közjogi tisztségviselő mandátumának alkotmánymódosítással történő megszüntetése, illetve a választhatóság időbeli korlátozása önálló szükségességi, arányossági és jogbiztonsági indokolást igényel.

Solanum-szempontból ezért nem az a pontos kérdés, hogy a teljes csomag jogállami vagy jogállam-ellenes-e. A mérce rendelkezésenként eltérő: melyik szabály állít helyre általános garanciát, és melyik igazítja az alkotmányt egy konkrét politikai vagy személyi helyzethez.

Másnap megkezdődött a vagyonvisszaszerzési hivatal részletszabályainak vitája

Július 14-én a parlament lefolytatta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló törvényjavaslat általános vitáját. A javaslat a hivatalt kizárólag a törvénynek alárendelt, feladatkörében nem utasítható intézményként határozza meg, amely a közvagyon jogellenes elvonásának feltárásában, a megszerzett vagyon visszaszerzésében és egyes büntetőeljárási feladatokban is szerepet kapna.

A kormányzati érvelés szerint az új szerv célja, hogy a közvagyon védelmét ne kizárólag politikai ígéretekre vagy a meglévő intézmények eseti fellépésére bízza. A bírálatok ezzel szemben a hatásköri átfedésekre, a vezetők kiválasztására, a költségvetési függésre és arra hívták fel a figyelmet, hogy egy erős nyomozati és közvádlói jogosítványokkal rendelkező szervezet függetlenségét nem elég törvényben kijelenteni.

A vita végén még nem született döntés a hivatalról. Nyitott maradt a vezetői kinevezés, a parlamenti beszámoltatás, az ügyészséggel és a nyomozó hatóságokkal való feladatmegosztás, valamint az önálló költségvetés gyakorlati garanciáinak kérdése.

Három további törvényről döntöttek kedden

A július 14-i ülésen a Ház három másik előterjesztésről is végleges döntést hozott.

Az egyes adókötelezettségekről és adótörvényekről szóló módosítást 136 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül és 53 tartózkodás mellett fogadták el. A szavazati arány azt mutatja, hogy az előterjesztés elfogadását nem kísérte teljes politikai egyetértés, de közvetlen elutasító többség sem alakult ki.

A magyar–szlovák államhatárt keresztező szénhidrogén-szállító vezetékekről szóló kormányközi megállapodás módosítását 189 igen szavazattal, egyhangúlag fogadta el az Országgyűlés.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény módosítása 143 igen szavazatot kapott, 46 képviselő tartózkodott. A tartózkodások magas száma itt is azt jelzi, hogy az előterjesztés elfogadása és szakpolitikai megítélése nem esett teljesen egybe.

Energetikai, rendészeti, oktatási és egészségügyi javaslatok is megnyíltak

A parlament általános vitát folytatott a Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv energetikai vállalásaihoz kapcsolódó törvénymódosításokról. A javaslatok uniós vállalások teljesítéséhez kötődnek, ezért nemcsak energiapolitikai, hanem finanszírozási és jogharmonizációs jelentőségük is van.

Napirendre került a rendészeti feladatellátás racionalizálása, a köznevelési szabályok módosítása és az egészségügyi adatkezelés átalakítása is. Ezek az előterjesztések még nem lezárt törvényhozási eredmények, hanem olyan folyamatban lévő ügyek, amelyeknél a végleges szöveget, a módosító indítványokat és a végrehajtási feltételeket külön kell majd ellenőrizni.

A parlamenti ellenőrzés a működési problémákat is felszínre hozta

A július 13-i interpellációk és kérdések között szerepelt az oktatást segítő munkatársak bére, a tankötelezettségi korhatár társadalmi következménye, a szakszervezeti érdekegyeztetés, a MÁV reformja, a kórházi adósságok, a rendvédelmi dolgozók bére, a nyári vasúti közlekedés, valamint az uniós fejlesztési források felhasználása.

Ezek a felszólalások nem bizonyítják automatikusan a megfogalmazott politikai vádakat. A napló azonban dokumentálja, hogy az alkotmányos átalakítás mellett a parlamentnek egyszerre kellene kezelnie az egészségügyi, oktatási, közlekedési és szociális rendszer működési feszültségeit is.

Solanum-szempont: a végrehajtási garanciákon múlik a hitelesség

A július 13–14-i ülés után a jogállami helyreállítás már nem pusztán program, hanem elfogadott alkotmányos döntések és készülő végrehajtási törvények rendszere. Ettől kezdve a politikai szándéknál fontosabbá válik a szabályok ellenőrizhető működése.

A következő mérési pontok világosak: hogyan választják meg az új intézmények vezetőit; milyen összeférhetetlenségi és vagyonnyilatkozati szabályok érvényesülnek; valóban elkülönül-e a vagyonvisszaszerzési hivatal költségvetése; nyilvánosak lesznek-e a döntései és beszámolói; és biztosított-e a bírósági, ügyészségi és parlamenti kontroll.

A jogállami korrekció hitelessége végül nem attól függ, hogy a többség milyen célt nevez meg. Attól függ, hogy az új hatásköröket saját politikai érdekeitől független, előre rögzített és számonkérhető garanciák közé szorítja-e.