Nem normakontroll, hanem Alaptörvény-értelmezés

A közbeszédben könnyen „absztrakt normakontrollként” jelenhet meg az ügy, de jogilag pontosabb úgy fogalmazni: a köztársasági elnök az Alaptörvény értelmezésére irányuló indítványt nyújtott be.

Ez fontos különbség. Normakontroll esetén az Alkotmánybíróság valamely konkrét jogszabály vagy elfogadott norma Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja. Itt viszont nem egy már elfogadott, kihirdetett jogszabály megsemmisítéséről volt szó, hanem arról, hogy az Alkotmánybíróság általános alkotmányértelmezéssel mondja meg: az Alaptörvény módosításának fogalmi körébe tartozhatnak-e olyan aktusok, amelyek valójában egyedi személyi helyzet rendezésére irányulnak.

Az Abtv. 38. §-a alapján a köztársasági elnök jogosult kérni az Alkotmánybíróságtól az Alaptörvény rendelkezésének értelmezését, de csak konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben, ha az értelmezés közvetlenül levezethető az Alaptörvényből. Az ilyen ügyekben az Alkotmánybíróság teljes ülése dönt.

Mikor és milyen kérdéssel fordult az államfő az AB-hez?

Sulyok Tamás köztársasági elnök 2026. június 11-én jelentette be, hogy indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. A nyilvános közlés szerint az indítvány az Alaptörvény alkotmányos funkcióját, elfogadását és módosítását szabályozó rendelkezések értelmezésére irányult.

Az államfő által felvetett központi kérdés lényege az volt, hogy az Alaptörvény-módosítás fogalmi körébe tartozhatnak-e olyan aktusok, amelyek nem általános szabályozást adnak, hanem egyedi helyzeteket rendeznek. A Sándor-palota közlése szerint a háttérben azok a politikai nyilatkozatok álltak, amelyek közjogi méltóságok elmozdítását célzó alaptörvény-módosítás lehetőségét vetették fel.

Vagyis az államfő kérdése formailag az Alaptörvény módosíthatóságának elvi határairól szólt. Tartalmilag azonban a kérdés nehezen választható le arról, hogy a politikai konfliktus egyik közvetlen tétje éppen a köztársasági elnök saját hivatalban maradása volt.

Mit mondott erre az Alkotmánybíróság?

Az Alkotmánybíróság nem adott érdemi választ arra, hogy az Alaptörvény módosítható-e egyedi személyi helyzet rendezése érdekében.

A testület 2026. június 19-i közleménye szerint az X/1670/2026. számú ügyben hét alkotmánybíró az ügy tárgyával összefüggő személyes és közvetlen érintettségére hivatkozva kizárási okot jelentett be. Emiatt az Alkotmánybíróság teljes ülése nem volt határozatképes, ezért az AB elnöke az ügyet levette a teljes ülés napirendjéről.

Ez tehát nem elutasítás, nem befogadás, nem alkotmányértelmező határozat, és nem is az államfő kérdésének érdemi megválaszolása. Az AB válasza intézményi értelemben az volt: ebben az összetételben, ebben az ügyben, ilyen érintettségi helyzet mellett a testület nem tud dönteni.

Az Abtv. alapján a teljes ülés akkor határozatképes, ha azon legalább a hivatalban lévő alkotmánybírók kétharmada jelen van, és az Alaptörvény értelmezésére irányuló ügyek a teljes ülés hatáskörébe tartoznak. Az Abtv. kizárási szabálya szerint pedig nem vehet részt az ügy elbírálásában az a bíró, akitől személyes és közvetlen érintettsége miatt pártatlan, tárgyilagos, elfogulatlan döntés nem várható.

Miért különösen érzékeny ez Solanum-szempontból?

Solanum-szempontból az ügy három szinten is közérdekű.

Az első szint az államfői szerep kettőssége. A köztársasági elnöknek van alkotmányvédelmi funkciója: nem pusztán aláíró, hanem bizonyos helyzetekben fékező és jelző szereplő. Ezért önmagában nem kifogásolható, hogy az államfő alkotmányos bizonytalanság esetén az Alkotmánybírósághoz fordul.

A probléma ott kezdődik, hogy itt az alkotmányos kérdésnek közvetlen személyi tétje volt. Az államfő formálisan az Alaptörvény módosításának elvi határait kérdezte, de a politikai helyzetben ez elválaszthatatlan volt attól, hogy egy esetleges módosítás az ő megbízatására is kihatna.

A második szint az Alkotmánybíróság önérintettsége. Az AB-nek kellett volna választ adnia arra, hogy az alkotmányozó hatalom hogyan nyúlhat hozzá közjogi tisztségekhez és intézményi mandátumokhoz. De a testület tagjai közül hét bíró maga is személyes és közvetlen érintettséget jelzett. Ez azt mutatja, hogy a kérdés nemcsak az államfőről szólt, hanem potenciálisan az alkotmányos intézményrendszer több szereplőjének pozícióját is érintette.

A harmadik szint a jogállami helyreállítás módszere. Ha egy politikai többség szerint korábbi kinevezések, mandátumok vagy intézményi beágyazódások torzítják az alkotmányos működést, arra lehet politikai és közjogi válasza. De a Solanum alapállítása szerint a jogállami korrekció csak akkor hiteles, ha maga is jogállami módszerrel történik: általános szabályokkal, világos indokolással, arányossági mércével és eljárási garanciákkal.

A történet lényege egy mondatban

A köztársasági elnök az Alaptörvény módosíthatóságának határait kérdezte az Alkotmánybíróságtól, de az ügy végül azt mutatta meg, hogy maga az Alkotmánybíróság sem tud érintettségi probléma nélkül dönteni egy olyan konfliktusban, amely az alkotmányos intézményrendszer személyi és hatalmi újrarendezéséről szól.

Solanum-álláspont

A kérdés nem az, hogy egy köztársasági elnök politikailag népszerű-e vagy sem. Nem is az, hogy egy új parlamenti többségnek lehet-e felhatalmazása intézményi korrekciókra. A valódi kérdés az, hogy a közjogi tisztségek és alkotmányos intézmények átalakítása általános jogállami szabályok alapján történik-e, vagy egyedi politikai helyzetekre adott kivételes alkotmányozási válaszként.

Ezért az ügy Solanum-szempontból nem lezárt epizód, hanem figyelmeztető jel. Ha az államfő saját mandátumát érintő kérdésben kér alkotmányértelmezést, az önérintettségi problémát vet fel. Ha az Alkotmánybíróság hét tagja ugyanezen ügyben személyes és közvetlen érintettséget jelent be, az már intézményi szintű bizalmi probléma. Ha pedig mindez az Alaptörvény módosításának határairól szóló politikai konfliktusban történik, akkor a vita nem egyszerűen személyekről, hanem a jogállami átmenet minőségéről szól.