A kormány hivatalos tájékoztatása szerint a Magyar Péter vezette kabinet május 13-án Ópusztaszeren tartotta első ülését. A közlés szerint a napirenden gyermekvédelmi, aszályvédelmi, közvagyon-visszaszerzési, kórházi fertőzésekkel kapcsolatos, ügynökaktás és uniós forrásokat érintő ügyek is szerepeltek.
Az első kormányülés helyszíne politikai üzenet. Ópusztaszer a magyar történeti emlékezetben a közösségi alapítás, az államiság és az önrendelkezés egyik jelképe. Egy új kormány részéről érthető, ha ilyen helyszínen akarja megmutatni, hogy nem egyszerű adminisztratív átadás-átvételről, hanem korszakhatárról beszél.
A jogállami működés mércéje azonban nem a helyszínválasztás. A mérce az, hogy a meghirdetett ügyekben lesznek-e határidők, felelősök, nyilvános jelentések, hozzáférhető iratok és jogi következmények.
Ha gyermekvédelmi ügyeket vizsgálnak, akkor nem elég az erkölcsi felháborodás. Kell tudni, ki mit mulasztott el, milyen intézményi jelzések vesztek el, hol hibázott a fenntartó, a hatóság vagy a felügyeleti rendszer. Ha közvagyon-visszaszerzésről beszélnek, akkor nem elég a politikai címkézés. Szerződésenként, támogatásonként, ingatlanonként és cégügyenként kell feltárni, hol sérülhetett a közérdek.
Ugyanez igaz az ügynökaktákra, a kórházi fertőzésekre és az uniós pénzekre is. Ezek nem kampánytémák, hanem állami működési kérdések. A nyilvánosság joga nem abban áll, hogy politikai összefoglalókat hallgasson, hanem abban, hogy megismerhesse azokat az adatokat és döntési folyamatokat, amelyek alapján a közhatalom működött.
Az első kormányülés tehát lehet jó kezdet. De csak akkor, ha az átvilágítás nem kommunikációs termék lesz, hanem bizonyítható, dokumentált és jogilag végigvitt folyamat. Egy demokratikus államnak nem elég azt mondania, hogy rendet tesz. Meg kell mutatnia az iratokat is.