A Gazdasági és Energetikai Minisztérium közlését ismertető sajtóbeszámolók szerint négy, együttesen ezermilliárd forintot meghaladó Eximbank-finanszírozási ügyben történt feljelentés. A tárcának tulajdonított állítások magas kockázatokról, gyenge biztosítékokról és az állam számára kedvezőtlen konstrukciókról szólnak.

A feljelentések, a minisztériumi átvilágítás teljes anyaga, a banki döntési előterjesztések és a finanszírozási szerződések azonban nem nyilvánosak. Jelenleg ezért nem állapítható meg, hogy történt-e szabálytalanság, keletkezett-e tényleges vagyoni hátrány, vagy terhel-e bárkit büntetőjogi felelősség.

A közérdekű kérdés ettől még vizsgálható. Nem az a döntő, hogy egy magyar állami hátterű bank finanszírozhat-e külföldi beruházást. Erre az Eximbanknak törvényi felhatalmazása van. A kérdés az, hogy a vállalt pénzügyi és költségvetési kockázathoz képest kimutatható-e arányos, ellenőrizhető és Magyarországon jelentkező gazdasági vagy közpolitikai haszon.

Mi az Eximbank feladata?

Az Eximbank szakosított hitelintézet. Törvényi feladata a magyar külgazdasági kapcsolatok, az export, a magyar beszállítók, valamint a vállalkozások nemzetközi terjeszkedésének finanszírozása.

Működése ezért eltér egy kizárólag kereskedelmi szempontok alapján döntő bankétól. Olyan ügyletekben is szerepet vállalhat, amelyek nemzetgazdasági vagy külpolitikai célokat szolgálnak, és amelyeket a piaci bankok önmagukban túl kockázatosnak, túl hosszú futamidejűnek vagy nehezen finanszírozhatónak tartanának.

Egy külföldi beruházás finanszírozása önmagában tehát nem rendellenes, és nem feltétlenül ellentétes Magyarország érdekével.

Mikor lehet előnyös Magyarországnak egy külföldi beruházás?

Egy külföldön megvalósuló projekt akkor hozhat tényleges magyar gazdasági előnyt, ha ahhoz érdemi magyar teljesítmény és Magyarországra visszatérő jövedelem kapcsolódik.

Ilyen előny lehet különösen:

* magyar termékek és szolgáltatások exportja;
* magyar mérnöki, építőipari vagy technológiai tudás értékesítése;
* magyar beszállítók és munkavállalók bevonása;
* Magyarországon adózó vállalkozások bevétele és nyeresége;
* osztalék vagy más tőkejövedelem hazatérése;
* új külpiaci jelenlét, referencia vagy későbbi megrendelés;
* technológiai vagy szakmai tudás megszerzése.

Az EXIM külföldi befektetési programjainak hivatalosan megfogalmazott célja is az, hogy növekedjen a magyar tulajdonú külföldi vállalkozások száma, és a külföldön megtermelt profit egy része visszatérjen Magyarországra.

Ez azonban célkitűzés, nem automatikus eredmény. Minden nagy ügyletnél külön kell kimutatni, hogy a finanszírozás milyen konkrét magyar gazdasági teljesítményt hozott létre.

Hol jelenik meg az állami és közpénzügyi kockázat?

Az Eximbank működéséhez többféle állami háttér kapcsolódhat. Ide tartozhat az állami készfizető kezesség, a kamatkiegyenlítés, a költségvetési térítés vagy valamely külön kormányzati döntés alapján nyújtott finanszírozás.

Az állami kezesség nem jelenti automatikusan azt, hogy a teljes finanszírozási összeg költségvetési veszteséggé válik. Azt jelenti, hogy meghatározott feltételek mellett végső soron az államnak is helyt kell állnia egyes kötelezettségekért.

Az EXIM hivatalos közzététele szerint a bank forrásszerzéséhez kapcsolódó, állami kezesség alatt álló kötelezettségek 2026. június 30-án a 4300 milliárd forintos törvényi felső határ 80,01 százalékát érték el. Ez nem várható veszteséget mutat, hanem az állami háttérrel fedezett kötelezettségek nagyságrendjét.

A közpénzügyi kockázat pontos megítéléséhez ezért minden konkrét ügyletben tisztázni kell:

* kapcsolódik-e hozzá közvetlen vagy közvetett állami kezesség;
* mekkora a bank, az állam és más szereplők tényleges kitettsége;
* milyen feltételekkel válhat fizetési kötelezettséggé az állami háttér;
* milyen biztosítékból és milyen sorrendben történhet megtérülés;
* mekkora veszteséget visel az adós, az exportőr, a bank, a biztosító és az állam.

Ezek az adatok a négy vizsgált ügyletnél jelenleg nem ismertek teljes körűen.

Mit kellene vizsgálnia a banki kockázatkezelésnek?

Az Eximbank hivatalos jelentései szerint a bank döntéseit ügyfél-, partner-, ország- és projektkockázati vizsgálatok, limitek, biztosítékok és folyamatos monitoring alapozza meg.

Külföldi projekt esetén különösen fontos lehet:

* az adós és a projektcég pénzügyi helyzete;
* az ország politikai, jogi és devizakockázata;
* a beruházás műszaki és üzleti megvalósíthatósága;
* a várható bevételek és a törlesztés forrása;
* a biztosítékok értéke és érvényesíthetősége;
* a szerződéses jogok kikényszeríthetősége;
* a projekt helyszíni ellenőrizhetősége;
* a tulajdonosi és kapcsolt vállalkozási szerkezet;
* a kockázatoknak megfelelő kamat, díj és önrész.

A mostani ügyekben tisztázandó, hogy ezek a vizsgálatok milyen eredményt hoztak, milyen kockázatokat azonosítottak, és a döntéshozók milyen indokok alapján vállalták a finanszírozást.

Tisztázandó az is, történt-e eltérés az Eximbank belső szabályaitól. Amennyiben történt, meg kell állapítani, hogy az eltérés szabályosan engedélyezett és szakmailag indokolt kivétel volt-e, vagy olyan döntés, amely aránytalan kockázatot teremtett.

A távoli projekt nem feltétlenül rossz projekt

A közbeszédben gyakran „isten háta mögötti” beruházásokként emlegetett távoli projektek földrajzi helyzete önmagában nem teszi indokolatlanná a finanszírozást.

A távolság azonban olyan többletkockázatokkal járhat, amelyeket a hiteldöntésnek kezelnie kell.

Tisztázandó lehet például:

* mennyire stabil a projekt országának politikai és jogi környezete;
* érvényesíthető-e a magyar finanszírozó követelése a helyi bíróságok előtt;
* szabadon átváltható és kivihető-e a projektből származó bevétel;
* ellenőrizhető-e rendszeresen a beruházás tényleges készültsége;
* reális-e a biztosítékként felajánlott helyi vagyontárgy értéke;
* nemteljesítés esetén értékesíthető-e a biztosíték;
* milyen mértékben függ a projekt állami engedélyektől vagy politikai döntésektől;
* milyen szerepet töltenek be helyi közvetítők és kapcsolt vállalkozások.

A magasabb kockázat nem jelenti automatikusan azt, hogy a döntés hibás volt. Magas kockázatú projekt is finanszírozható, ha a várható gazdasági haszon kellően alátámasztott, a kockázatot megfelelően árazták, és a veszteségviselés előre, átláthatóan rendezett.

Négy különböző ügyletet kell külön-külön értékelni

A minisztériumi közlést ismertető sajtóbeszámolók négy finanszírozást emeltek ki:

* egy budapesti szálloda- és ingatlanfejlesztéshez kapcsolódó, mintegy 59 milliárd forintos finanszírozást;
* egy Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság közötti közlekedési beruházáshoz kapcsolódó, mintegy 126 milliárd forintos kötvényfinanszírozást;
* az egyiptomi vasúti kocsik gyártásához kapcsolódó, mintegy 576 milliárd forintos hitelkonstrukciót;
* az Észak-Macedóniának nyújtott, együttesen mintegy 360 milliárd forintos hitelt.

A négy konstrukció jogi és gazdasági jellege eltérhet egymástól. Egy belföldi ingatlanfejlesztést, egy afrikai infrastruktúra-projektet, egy magyar exportteljesítményhez kapcsolódó vevőhitelt és egy másik államnak nyújtott finanszírozást nem lehet automatikusan azonos mércével vagy egyetlen büntetőjogi történet részeként értékelni.

Mindegyik ügyletnél külön kell tisztázni:

* ki volt a szerződéses adós;
* ki volt a tényleges gazdasági kedvezményezett;
* milyen magyar vállalkozások és beszállítók vettek részt;
* mekkora magyar hozzáadott érték jött létre;
* milyen bevétel vagy nyereség tért vissza Magyarországra;
* milyen biztosíték fedezte a finanszírozást;
* milyen ország- és projektkockázati értékelés készült;
* milyen döntéshozó testület és milyen indokolással hagyta jóvá az ügyletet;
* hogyan teljesít jelenleg az adós;
* szükségessé vált-e átütemezés, garanciabeváltás vagy értékvesztés elszámolása.

A biztosíték névleges értéke önmagában nem elég

A minisztériumi közlésnek tulajdonított egyik központi kifogás a biztosítékok elégtelensége.

Ennek megítéléséhez nem elég azt tudni, hogy a szerződés papíron tartalmazott-e ingatlant, részvényt, követelést, állami ígéretet vagy más fedezetet.

Tisztázni kell:

* mennyi volt a biztosíték reális piaci értéke a döntés időpontjában;
* hogyan változott az értéke azóta;
* volt-e rajta más hitelezői teher;
* milyen ranghelyen állt az Eximbank követelése;
* melyik ország joga vonatkozott a biztosítékra;
* milyen gyorsan és milyen költséggel lehetett volna érvényesíteni;
* kényszerértékesítés esetén mennyi megtérülés volt várható;
* független szakértő vagy az ügyletben érdekelt szereplő készítette-e az értékelést.

A biztosíték minősége csak ezeknek az adatoknak az ismeretében vethető össze a folyósított összeggel és a vállalt állami kockázattal.

Hová került a gazdasági haszon?

A közérdekű értékelés egyik legfontosabb kérdése, hogy a finanszírozásból származó gazdasági előny hol jelentkezett.

Nem elegendő annak megállapítása, hogy az ügyletben részt vett egy magyarországi vállalkozás. A tényleges nemzetgazdasági hatás vizsgálatához tisztázni kell:

* mekkora értékű magyar terméket vagy szolgáltatást vásároltak;
* hány magyar beszállító és munkavállaló vett részt;
* mekkora exportbevétel keletkezett;
* hol adózott a projektből származó nyereség;
* került-e osztalék vagy más jövedelem Magyarországra;
* Magyarországon maradt-e technológiai, szakmai vagy piaci előny;
* a haszon mely vállalkozásoknál és végső tulajdonosoknál jelentkezett;
* arányban állt-e mindez az állam által vállalt kockázattal.

A konkrét projektek magyar hozzáadott értékére és a Magyarországra visszatérő gazdasági eredményre vonatkozó részletes számítások jelenleg nem hozzáférhetők.

A politikai kapcsolat nem helyettesíti a hitelképesség vizsgálatát

Nagy összegű állami hátterű finanszírozásnál különösen fontos a politikai, tulajdonosi és üzleti kapcsolatok átláthatósága.

A politikai kapcsolat önmagában nem bizonyít szabálytalanságot, és egy politikailag ismert vállalkozás is lehet hitelképes. Ugyanakkor tisztázni kell, hogy a döntés során ugyanazokat a szakmai követelményeket alkalmazták-e, mint más ügyfeleknél.

Vizsgálandó:

* kik vettek részt a döntés előkészítésében és jóváhagyásában;
* fennállt-e összeférhetetlenség;
* eltértek-e a szokásos hitelbírálati feltételektől;
* milyen szakmai indok támasztotta alá az esetleges kivételt;
* a döntéshozók rendelkeztek-e teljes körű kockázati információval;
* történt-e politikai vagy tulajdonosi beavatkozás.

Ezekre a kérdésekre a nyilvánosan elérhető adatok jelenleg nem adnak végleges választ.

Mit bizonyít a feljelentés?

A feljelentés azt jelzi, hogy a minisztérium szerint olyan körülmények merültek fel, amelyek hatósági vizsgálatot indokolhatnak.

A feljelentés azonban önmagában nem bizonyítja:

* hogy bűncselekmény történt;
* hogy az ügylet szabálytalan volt;
* hogy az államot tényleges veszteség érte;
* hogy a döntéshozók szándékosan vagy gondatlanul jártak el;
* hogy bármely megnevezett vagy érintett személy büntetőjogilag felelős.

Tisztázandó, hogy az eljáró hatóság elrendelt-e nyomozást, milyen tényállás alapján vizsgálódik, és a feljelentések mely konkrét döntéseket vagy szerződéses feltételeket kifogásolják.

Nem a külföldi beruházás, hanem az arányosság a kérdés

Az Eximbank egyik feladata éppen az lehet, hogy olyan külpiaci ügyleteket segítsen, amelyeket a kereskedelmi bankok önmagukban nem finanszíroznának.

Ez azonban nem jelenthet korlátlan vagy ellenőrizhetetlen kockázatvállalást.

A négy ügylet megítélésének központi kérdése ezért nem az, hogy külföldi beruházást finanszíroztak-e, hanem az, hogy:

a magyar állam által vállalt pénzügyi kockázathoz képest kimutatható-e arányos, dokumentált és Magyarországon realizálódó gazdasági vagy közpolitikai haszon.

A jelenleg hozzáférhető adatok alapján erre még nem adható végleges válasz.

A válaszhoz nyilvánosságra kellene hozni vagy legalább függetlenül ellenőrizhetővé kellene tenni az ügyleti döntések lényeges adatait, a kockázati értékeléseket, a biztosítékokat, a magyar hozzáadott értéket, a törlesztési helyzetet és az esetleges költségvetési veszteséget.

Amíg ezek az adatok nem ismertek, a minisztériumi kifogások vizsgálandó állítások, a feljelentések pedig egy eljárás kezdetét, nem annak eredményét jelentik.