A devizahiteles ügyek Magyarország egyik legnagyobb társadalmi-jogi válságává váltak az elmúlt másfél évtizedben. A közbeszédben sokszor már lezárt történetként jelennek meg, mintha a forintosítás, az elszámolási törvények és a korábbi bírósági eljárások véglegesen rendezték volna a kérdést. A valóság ennél jóval összetettebb: több család, adós, kezes és ingatlantulajdonos életében a devizahiteles szerződések következményei ma is jelen vannak.

A Tisza Párt két országgyűlési képviselője, Hantosi István és Melléthei-Barna Márton olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely a devizahiteles perekkel és az ezekhez kapcsolódó végrehajtásokkal foglalkozik. A javaslat célja, hogy a devizahiteles szerződésekkel összefüggésben folyamatban lévő polgári pereket, valamint a kapcsolódó végrehajtási eljárásokat a jogszabály erejénél fogva, hivatalból és soron kívül felfüggesszék.

Ez első ránézésre technikai eljárásjogi kérdésnek tűnhet, valójában azonban súlyos társadalmi és alkotmányos tétje van. A végrehajtás ugyanis nem puszta adminisztráció: bankszámlák zárolása, jövedelem-letiltás, ingatlanárverés, lakhatás elvesztése, családok egzisztenciális ellehetetlenülése is következhet belőle. Ha pedig utóbb kiderül, hogy az alapul szolgáló szerződés, követelés vagy jogkövetkezmény vitatható, akkor már gyakran visszafordíthatatlan károk keletkeznek.

A javaslat egyik lényeges eleme, hogy a felfüggesztés nem egyedi kérelemre, hanem hivatalból történne. Ez azért fontos, mert sok érintett adós már anyagilag, jogilag vagy pszichésen sincs abban a helyzetben, hogy újabb eljárásokat indítson vagy kérelmeket fogalmazzon meg. A jogalkotó ebben a modellben nem az adós aktivitásától tenné függővé a védelem beálltát, hanem általános, törvényi szintű moratóriumot vezetne be az érintett ügyekre.

A törvényjavaslat az ingatlanárverésekre is külön szabályokat tartalmazna. A sajtóbeszámolók szerint ha az árverési vevő még nem fizette meg a teljes vételárat, azt csak az eljárás folytatása esetén kellene teljesítenie; ha pedig már fizetett, de az ingatlant még nem adták át neki, az előlegen felüli összeget visszaigényelhetné. A tervezet ugyanakkor azt is lehetővé tenné, hogy az adós önként továbbra is teljesítsen.

Ezek a részletszabályok arra utalnak, hogy a javaslat nem egyszerű politikai deklarációként, hanem tényleges eljárási beavatkozásként kíván működni. Éppen ezért lesz különösen fontos a pontos jogi szöveg, a hatály, az érintett szerződések köre, a kapcsolódó végrehajtások kezelése és az, hogy mi történik azokkal az ügyekkel, amelyekben már részben vagy egészben végrehajtási cselekmények történtek.

A felfüggesztés önmagában azonban még nem megoldás. Legfeljebb időt ad. Időt arra, hogy a jogalkotó, a bírósági rendszer, a pénzügyi szektor és a fogyasztóvédelmi szemlélet végre szembenézzen azokkal a kérdésekkel, amelyek eddig sokszor eljárásjogi részletkérdések mögé szorultak. Tisztességes volt-e a szerződéses kockázattelepítés? Érthető és átlátható volt-e az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás? Megfelelően kezelték-e a bíróságok az uniós fogyasztóvédelmi jog követelményeit? Arányosak-e a végrehajtási következmények ott, ahol az eredeti követelés jogalapja vagy összegszerűsége vitatott?

A másik oldalon az is igaz, hogy a jogbiztonság nemcsak az adósokat, hanem a hitelezőket, követeléskezelőket, árverési vevőket és a bírósági-végrehajtási rendszert is érinti. Egy széles körű felfüggesztés komoly pénzügyi és intézményi következményekkel járhat. Ezért a jogalkotónak nem elég politikailag érzékenynek lennie; precíz, végrehajtható és alkotmányosan is védhető szabályozást kell alkotnia.

A valódi kérdés tehát nem az, hogy szükség van-e az érintettek helyzetének újravizsgálatára. Erre a társadalmi igény régóta létezik. A valódi kérdés az, hogy az új jogalkotási irány képes lesz-e egyszerre biztosítani az adósok védelmét, a bírósági kontrollt, a hitelezői jogok arányos kezelését és a jogbiztonságot.

A devizahiteles ügyekben a legnagyobb hiba eddig is az volt, hogy tömeges társadalmi problémákat próbáltak egyedi perekre, végrehajtási aktákra és technikai jogértelmezésekre szétszabdalni. Ha most valóban rendszerszintű felülvizsgálat indul, akkor annak nemcsak a végrehajtások leállításáról kell szólnia, hanem arról is, hogy a magyar állam milyen következtetést von le egy olyan korszakból, amelyben pénzügyi termékek, jogi konstrukciók és intézményi mulasztások tömegek életét befolyásolták.

A végrehajtási futószalag átmeneti megállítása fontos lépés lehet. De önmagában nem igazságtétel. Az igazságtétel ott kezdődik, ha az állam végre világos választ ad arra: ki, milyen szabályok alapján, milyen felelősséggel és milyen jogorvoslati lehetőségek mellett viseli a devizahiteles konstrukciók máig ható következményeit.