A magyar sportfinanszírozás egyik legtöbbet vitatott területe a TAO-sporttámogatások rendszere. A konstrukció eredeti célja világos: a társasági adó rendszerén keresztül forrást biztosítani a látvány-csapatsportok fejlesztésére, az utánpótlásra, az infrastruktúrára és a sport működési feltételeinek javítására.

A rendszer azonban az elmúlt években nemcsak sportpolitikai, hanem közpénzügyi és átláthatósági kérdéssé is vált. A TAO-támogatás sajátossága ugyanis éppen az, hogy nem klasszikus költségvetési támogatásként jelenik meg, mégis olyan pénzről van szó, amely adóbevételként az államháztartást illetné, ha azt a vállalkozások nem irányítanák a jogszabályban meghatározott támogatási célokra.

A társasági adóról szóló törvény a látvány-csapatsport támogatását olyan visszafizetési kötelezettség nélkül nyújtott támogatásként, juttatásként, véglegesen átadott pénzeszközként vagy más vagyoni előnyként határozza meg, amelyet a törvényben meghatározott jogcímeken lehet nyújtani.

Ez a konstrukció első ránézésre adótechnikai kérdésnek tűnhet. Valójában azonban ennél jóval többről van szó. A TAO-támogatások esetében a sport, az adórendszer, a közpénz, a nyilvánosság és az elszámoltathatóság egyszerre jelenik meg.

A Kúria egy korábbi döntésében kimondta, hogy a látványsportok támogatására nyújtott társaságiadó-kedvezmény, vagyis a TAO-támogatás közpénznek minősül, mert ha a vállalkozások nem ajánlanák fel meghatározott célra, az összeg a költségvetés adóbevételét képezné. A döntés szerint a támogatás felhasználásával kapcsolatos adatok, ideértve a felhasználás során kötött szerződéseket is, közérdekű adatnak minősülnek.

Ez a kiindulópont alapvető jelentőségű. Ha a TAO-támogatás közpénzjellegű forrás, akkor annak útja nem maradhat pusztán sportegyesületi, gazdasági vagy magánfinanszírozási kérdés. Közérdek fűződik ahhoz, hogy látható legyen: ki adta, ki kapta, milyen célra használták fel, milyen szerződéseket kötöttek belőle, és történt-e tényleges ellenőrzés.

Nem a sport támogatása a probléma

Fontos világosan rögzíteni: önmagában nem az a probléma, hogy a sport támogatást kap.

A sport társadalmi érték. Az utánpótlás-nevelés, a helyi sportélet, a közösségépítés, az egészséges életmód, a sportlétesítmények fenntartása és fejlesztése mind olyan célok, amelyek közérdekűek lehetnek.

A kérdés nem az, hogy szükség van-e sporttámogatásra. A kérdés az, hogy a támogatási rendszer megfelelően átlátható-e, arányos-e, ellenőrizhető-e, és valóban a meghirdetett célokat szolgálja-e.

Egy jól működő TAO-rendszerben a támogatás nem kapcsolati előny, nem rejtett finanszírozási csatorna, nem politikai vagy gazdasági befolyásszerzési eszköz, hanem világos célhoz kötött, dokumentált és ellenőrizhető közpénzfelhasználás.

Hol keletkezhetnek visszásságok?

A TAO-sporttámogatási rendszerben több ponton is felmerülhet közérdekű vizsgálatot indokoló kérdés.

Az első ilyen pont a támogatott szervezet kiválasztása. Milyen szempontok alapján jut támogatáshoz egy adott sportszervezet? Visszatérően ugyanazok a klubok, akadémiák, egyesületek vagy kapcsolódó szereplők kapnak forrást? Van-e kimutatható kapcsolat a támogatók, a kedvezményezettek, a közreműködők vagy a döntéshozók között?

A második kérdés a támogatás célja. A pénz utánpótlásra, infrastruktúrára, működésre, eszközbeszerzésre vagy más fejlesztésre megy? A papíron megjelölt cél és a tényleges felhasználás között van-e érdemi kapcsolat?

A harmadik kérdés az ár- és teljesítésarányosság. Ha egy támogatásból építkezés, beszerzés, szolgáltatás vagy szakmai program valósul meg, vizsgálható-e, hogy a költségek életszerűek voltak-e? Volt-e túlárazás, kapcsolt vállalkozás, ismétlődő beszállítói kör vagy indokolatlanul magas költség?

A negyedik kérdés az ellenőrzés. A vonatkozó kormányrendelet kifejezetten a támogatási igazolás kiállításáról, a támogatás felhasználásáról, elszámolásáról, ellenőrzéséről és visszafizetéséről szóló szabályokat tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy a rendszer nem egyszerű pénzátadásként, hanem elszámolási és ellenőrzési kötelezettséggel működik.

A közérdekű kérdés tehát az, hogy ezek a szabályok a gyakorlatban mennyire érvényesülnek. Van-e valódi ellenőrzés, vagy csak formai elszámolás történik? Látható-e, hogy a támogatásból ténylegesen megvalósult a vállalt cél? Történt-e visszafizettetés, ha a pénzt nem szabályosan használták fel?

A támogatás útja önmagában is vizsgálati kérdés

A TAO-rendszer sajátossága, hogy a pénz útja több szereplőn keresztül mozoghat: támogató vállalkozás, kedvezményezett sportszervezet, szakszövetség, ellenőrző szervezet, hatóság, beszállító, kivitelező vagy közreműködő is megjelenhet.

A NAV tájékoztatója szerint az adófelajánlás rendszerében a látvány-csapatsport támogatásánál a NAV a felajánlott összeg meghatározott részét a nyilatkozatokhoz csatolt igazolások szerint utalja tovább.

Ez a mechanizmus azt mutatja, hogy a TAO nem egyszerű kétoldalú támogatói gesztus, hanem szabályozott adózási és támogatási folyamat. Éppen ezért minden olyan pont, ahol igazolás, döntés, utalás, elszámolás, szerződés vagy teljesítés történik, közérdekű vizsgálati ponttá válhat.

A Solanum ügykövető dossziéjának egyik fő célja az lesz, hogy ezeket a pontokat rendszerezze.

Nem általánosságban kell beszélni arról, hogy a TAO jó vagy rossz. A valódi kérdés mindig konkrét:

Ki kapott támogatást?
Milyen összegben?
Milyen célra?
Milyen dokumentum alapján?
Kik voltak a beszállítók?
Milyen szerződések kapcsolódtak a felhasználáshoz?
A teljesítés valóban megtörtént?
Nyilvánosak-e az elszámolási adatok?
Történt-e ellenőrzés?
Ha szabálytalanság merült fel, lett-e következménye?

Közpénzjelleg és nyilvánosság

A TAO-ügyek egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a közpénz nem attól közpénz, hogy fizikailag átmegy-e egy minisztérium vagy költségvetési szerv számláján. Ha egy adóbevételként egyébként az államot illető összeg jogszabály alapján kerül más célra, akkor a felhasználás átláthatóságához erős közérdek kapcsolódik.

Ezért a TAO-sporttámogatásoknál a nyilvánosság nem kellemetlen mellékkörülmény, hanem a rendszer legitimációjának feltétele.

Ha egy sportszervezet közpénzjellegű támogatásból működik, fejleszt, építkezik vagy szolgáltatást vásárol, akkor a közösségnek joga van tudni, hogy a pénz milyen célra ment el. Ez nem a sport ellen irányul, hanem a tisztességes sportfinanszírozás mellett szól.

Az Állami Számvevőszék egyik, sportegyesületek támogatásfelhasználását érintő dokumentuma is abból indul ki, hogy a kapott támogatás felhasználása támogatásonként megállapítható és ellenőrizhető lehet.

A gyakorlatban azonban sokszor éppen ez a legfontosabb kérdés: valóban megállapítható-e, és valóban ellenőrizhető-e?

Mit vizsgálunk ebben az ügy-dossziéban?

A TAO sporttámogatási ügyek követése során a Solanum nem sporteredményeket, klubszimpátiákat vagy szakmai sportpolitikai vitákat akar elsődlegesen elemezni. A vizsgálat középpontjában a közpénz útja áll.

A dosszié különösen az alábbi ügytípusokat követi:

támogatások odaítélése és kedvezményezetti körök;
visszatérő támogatott szervezetek és kapcsolati mintázatok;
támogatási igazolások és felhasználási célok;
sportfejlesztési programok megvalósulása;
építkezések, beszerzések és szolgáltatási szerződések;
kapcsolt vállalkozások és beszállítói körök;
túlárazás vagy aránytalan költség gyanúja;
elszámolási hiányosságok;
nyilvánosságra nem hozott vagy nehezen hozzáférhető adatok;
ellenőrzési és visszafizetési kérdések.

A cél nem az, hogy minden támogatást eleve gyanúsnak tekintsünk. A cél az, hogy a közpénzjellegű források felhasználása követhető, ellenőrizhető és közérthető legyen.

Miért ügykövetés, és miért nem egyszeri cikk?

A TAO-sporttámogatások világa nem egyetlen hírrel lezárható téma. Egy-egy támogatás története éveken át húzódhat: először megjelenik a támogatási döntés, majd a sportfejlesztési program, aztán a szerződés, a kivitelezés vagy beszerzés, később az elszámolás, végül az ellenőrzés vagy annak hiánya.

Ezért a TAO-ügyeket ügykövető dossziéként érdemes kezelni.

Egy ilyen dossziéban egymás mellé kerülhetnek a hírek, a dokumentumok, az adatigénylések, a szerződések, a támogatási listák, a cégkapcsolatok, a beszállítói mintázatok és a hatósági vagy bírósági fejlemények.

Így nem egyetlen pillanatfelvételt kapunk, hanem folyamatot látunk.

A TAO-rendszer esetében pedig éppen a folyamat a lényeg. Nem elég tudni, hogy valaki támogatást kapott. Azt is látni kell, hogy mi lett belőle.

A Solanum megközelítése

A Solanum ebben az ügycsoportban három alapelvet követ.

Az első a tényszerűség. Csak olyan állításoknak van helye, amelyek dokumentummal, nyilvános adattal, hivatalos válasszal, bírósági döntéssel vagy más ellenőrizhető forrással alátámaszthatók.

A második az arányosság. Nem minden adminisztratív hiba visszaélés, és nem minden elszámolási probléma bizonyít szándékos jogsértést. A vizsgálat célja a körülmények pontos feltárása.

A harmadik a közérdek. A TAO-sporttámogatások esetében a nyilvánosság nem kívülálló kíváncsiság. Ha a támogatás közpénzjellegű forrásból valósul meg, akkor annak felhasználása a közösségre tartozik.

A sport támogatása lehet közérdek. De a sport támogatásának átláthatósága is közérdek.

A kettő nem egymás ellentéte. Éppen ellenkezőleg: a tisztességes, ellenőrizhető és dokumentált TAO-felhasználás védi a sportot, a támogatókat, a kedvezményezetteket és a nyilvánosság bizalmát is.

Ezért indítjuk el a TAO-sporttámogatások ügykövető dossziéját.

Nem az a kérdés, hogy kell-e pénz a sportra. Hanem az, hogy a közpénzjellegű támogatások útja látható-e, a felhasználásuk bizonyítható-e, és a rendszer képes-e kiszűrni a visszaéléseket.